Szent Rita Gimnázium

Álca

A füllentésem után pár perccel megszólalt a csengő, mely azt is jelezte, hogy a mai napnak vége van. A diákok Dani vezetésével elhaladtak a teremből, a focipálya felé. Kivéve engem. Ott gubbasztottam a helyemen, és rendezgettem a gondolataimat. Épp azon gondolkodtam, hogy talán nekem is el kéne mennem focizni, de persze ezt elnyomták az olyan gondolatok, mint például az, hogy rá akarok hajtani Danira...

- Bernadett, nem megy ebédelni? - kérdezte a tanárúr, aki nem is sejthette, hogy most épp mi jár a fejemben.

- Köszönöm, nem. Épp a fizikát tanulom... - füllentettem most már másodszor.

- Ha befejezte, látogassa meg Kormos Klaudiát, aki mindig kész segíteni magának a tanulásban.

- Köszönöm, majd meglátom - mondtam, majd mégegyszer átolvastam a tananyagot. Épp felmondtam magamban, mikor egy hang szólított meg.

- Detti? Én Kormos Klaudia vagyok, örvendek a találkozásnak - rázott velem kezet a lány, miközben nekem még a fizikán járt az eszem.

- Szia Klaudia! - köszöntem én is neki, azzal a magabiztossággal, amivel ő üdvözölt engem.

- Megtiltom, hogy Klaudiának hívj! Csak Klau - hívta fel  a figyelmet.

- Rendben, Klau.

- Úgy érzem jó barátok leszünk! Ugye nem fizikát magolsz?

- Hát, de. Nem igazán értem...

- Ugyan már, ezt egy 1.-s is meg tudja csinálni! Na, add csak ide!

- Hát ez nagyon könnyű. Látod, a 123 987-et megszorzod 554 231-el, és ki kell jönnie a megoldásnak - mondta a logikusan gondolkodó lány.

- Értem. Azt hiszem így a többi feladat is menni fog - határoztam el magammal.

- Nagyon remélem. Nem akarom, hogy Dorogi azt hidje, hogy nem tanultál - aggódott miattam.

A beszélgetésünket egy roppant mély hang zavarta meg.

- Zsombor <3 - ,,köszönt" az illetékesnek Klau.

- Szia Klau <3 - és egy puszit adott a fekete hajú lány arcára -. Ó, szia! Te vagy az új lány, Detti?

- Milyen híres lettem... igen, én vagyok Detti - üdvözöltem a magas fiút.

- Hát azt hiszem mi megyünk is.... - köszönt el Klau.

3. rész vége.