Szent Rita Gimnázium

Én, mint új diák

Üdv!

A nevem Vágó Bernadett, a barátaimnak Detti. 16 éves vagyok. Szeretek olvasni, rajzolni, és - lehet furcsán hangzik - tanulni. Az egyetlen barátom a macskám, Angyal. Jó, általánosban szerelmes volt  belém egy fiú.... csak nem volt kölcsönös ez az érzés iránta.... A horoszkópom bika.

- Kicsim, kész a reggeli! - torzult el édesanyám hangja a konyhából.

Na igen, ő az anyukám. Nagyon kedves, néha már túlságosan is. Például nekem kellett szólnom neki, hogy ne hozza az ágyba a reggelimet >< .

- Megyek, anyu - válaszoltam neki kissé unottan.

A komor válaszomhoz képest rajta még mindig az az ártatlan mosoly uralkodott.

- És, mit fogsz tenni ma, mint első nap? - faggatott, miközben lenyeltem a kissé túlsütött pirítóst.

- Hát... ahogy említettem, szeretnék egy felsőfokú angol és egy középfokú német nyelvvizsgát... úgyhogy erre a két tantárgyra fogok ráhajtani. Persze a biológiára is szorgalmasan tanulni fogok, és szintén ilyen figyelmet szentelek a matematikára és a történelemre.

- Értem... azért próbálkozz barátkozni is.

- Az életben másodlagosak a barátságok, anya...

- Tényleg így gondolod? Szerintem találhatnál valami hozzád illő, helyes fiút.

- Anyu! - olyan piros lettem, mint az az alma, ami épp a  torkomon akadt -, tudtommal a barátságokról beszélgetünk..

Ekkor felpattantam, és az iskola felé vettem az irányt a legalább tíz kilós táskámmal.

Megfigyeltem a város lakóit - akiket ezidáig még nem láttam -, miközben a gondolataim a tanuláson jártak. Az egyetlen szerencsém, hogy nem én leszek az egyetlen új diák... Beléptem a gimnáziumba, mely olyan óriás volt belülről, mint amilyen kicsinek tűnt kívülről. Épp a padló mintáját figyeltem, mikor  nekimentem valakinek ><

- Jaj, ne haragudj.... - mikor próbáltunk felállni, a fejünket is összekoccantottuk, és újra  a padlón  találtuk magunkat.

- Jaj...  azta... - végigmért.

Én azzal a bamba mosolyommal próbáltam enyhíteni a helyzetet, de inkább csak zavarba jöttem.

- Csontos Patrik vagyok. Megtudhatnám a neved?

- Vágó Bernadett... Detti. - próbáltam oldalra bambulni, hogy ne lássa, mennyire vörös lett az arcom.

- Szép neved van, Detti - ekkor jöttünk rá mindketten, hogy még mindig a földön ücsörgünk.

Ekkor Patrik felállt, kezet nyújtott és engem is felhúzott. Úr Isten, mekkora egy bamba vagyok! Ez nem történik meg, ha az orrom elé nézek...

1. rész vége.

                    (Detti)